Valahogy...
… nem ÚGY vagy már nekem édes.Napon hagyott PET-palackbanlesz ilyen íz-árnyalatbantán a kóla… Ilyen fémes. Nem az lett a mából végül,amit tegnap nekünk kértemés holnapként beígértem.Valahogy most...minden szédül. Ami ott még porcelán volt,szirup-szerű, szép csendéletmostanra már ál-renddé lett,árnyék nélkül ködbe táncolt. Elkorhadt a hintaágyunk,macskák mászták csak egy nyáron,s mi meg néztük, hogy az álomúgy mállik szét, mint a vágyunk. Nem haragszom, s Te sem fogsz rám.Miért lenne bárki mérges?Csak többé már nem ÚGY édes...Hagylak... Szállj csak, kis Boszorkám..!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.