Szinesztézia
"Például az enyém milyen?" - kérdeztelek anno."Aranyszínnel sűrűn átszőtt, szép, bársonyos barna.""Változni fog? Lesz mondjuk kék, vagy ez már állandó?Függ attól, hogy sírok épp, vagy nevetés takarja?"Olyan soká faggattalak... Varázslatnak éltem,ahogyan te a világot kiszínezve látod.Fel sem fogtam, hogy lehet az összes hang egy képen,s hogy láthat a füled bármit... "Add csak a kabátod!"Izgatottan kérted és a földre terítetted."Feküdj le, s a tömbök között pillants fel az égre!Míg te csak a kéket, acélt, sárgát veszed észre,balról úszik egy rádió selyemzöld zenéje.Halvány-rózsa foszlány csak a madárdal egésze,be-bevillan egy kiskutya okker ugatása,mérges-lilán hasít át a fickó trágár hangja,ki izzadtan, káromkodva ott az utat ássa,s vörös a srác visítása, kit cibál az anyja...Mindez itt kering felettünk, nem színtelen semmi."Ragyogtál és büszkén voltam az a jóbarátod,kinek szavát képes voltál végre észrevennis bársonyosnak, arannyal szőtt, szép barnának látod. (Nem tudom, hogy most épp kiben leled némi hasznods kinek ígérsz hűséget, vagy mész-e, hogyha várnak..?Jó lett volna akkor egyszer meglátnom a hangod,s tudhatnám, hogy milyen színe van a hazugságnak...)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.