Mit bánja Ő a jó időt, ha tavaszt akar, majd nyit ablakot!
Ő ma a HETES, így, nagy betűkkel,
imádja ezt a napot!
Csúnyácska srác, sok pattanás törte az összképet orra körül,
s hasa tán kisebb már fél centivel,
az Anyja még nem örül...
Kancsalságáról nem tehet, örökül hagyta az apai ág.
Kicsikét büdös, de kamasz fiú,
s borzasztó csámcsogva rág.
X-lába is van, nem vitás, s hogyha zavarba jön, gyakran dadog.
Korpás hajára sem lehet hiú,
s bőre is zsírtól ragyog...

...de ha ma ránézel, bizony, jóképűnek látnád, hidd el, komám!
Úgy töröl táblát, mint még senki más,
s derűs ránc ül homlokán!
Vigyorgón, méla-boldogan, bámulja Katit, ki kaktuszt locsol,
a kislány arca egy szív-olvadás,
lófarka napfénycsokor...

(Tavaly még rendesen utált muszájból bent lenni órák között,
de volt a névsorban egy változás:
Karcsika elköltözött....)