- ott állok
az azóta felgyűlt
rengeteg emlék miatt
már teljesen felismerhetetlenre mosódott
gyerekarc között,
kántálom, hogy
"öltozzetekújruhaba anyáknapjahajnalára",
miközben a szokásos, tavaszi
körfertőzések egyike miatt
folyik a taknyom;
szorongatom a
megkínzott,
inkább letört,
napon hagyott,
fonnyadtra aszott
szőlőfürtre,
mintsem orgonára hasonlító,
de utolsó illatfecnijeivel
még érzéketlen orromba
kapaszkodni próbáló
szánalmat a kezemben,
várom
a gyilkos mosollyal
minket pásztázó
óvónéni jelét,
hogy szaladhassak
Hozzád,
ölelés legyen,
könny legyen,
fénykép legyen,
FÉNYKÉP legyen,
mert az
talán
megállít
egy olyan pillanatot,
amiben
nem ütsz,
nem utálsz,
nem gyűlölöd, hogy
megszültél -

Azt hittem,
téged láttalak
tegnap, futás közben
a Tisza-gátról.
Soha többé
nem zabálok
ennyi pizzát,
mint a verseny után.
Nem akarom
a kaja-láztól
azt álmodni
újra,
hogy Anya is tudsz lenni.