Ezer széttört szép...
Könny a fegyver csövén, két térdre omló lét...
Hogyan harcolnék..?
Zokogó magamért..?
... ha az, ami volt ma halomra dőlt?
Ha nem ugyanúgy hív már a zöld?
Ha remeg a Föld, mikor embert lát?
Rajz a bunker falán, két összekulcsolt kéz,
talán hittünk még...
Elhagy minden imám, lánctalpra tűzött félsz...
Ma már halvány az a szó, ahogy éjjel szebb holnapból kérsz ...
Ha az, ami volt, ma enyészik el, ha a világ holnaptól bukik el?
Lehet-e remény, ha a szív nincs már...?
Úgy, mint régen, álmodj ébren!
Játsszuk azt, hogy ami itt sem volt, az nem veszett el mégsem!
Ma szalad a gyermek a réteken,
a zsinge rángat szép szelíden,
ma nevet az ég, hol a sárkány száll,
és minden rendben már...
Ma keserű álom a háború,
a mosolya többé nem szomorú,
ma gyönyörű kék szeme épp úgy ég...
...mintha még mindig nézhetnénk...
Ma legyen egy szép napig itt velem,
csak amíg a szívem beleölelem...
Ma szalad a gyermekem úgy, mint rég!
... játsszunk békét még...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.