Megkötözött szavak

2016. július 26. 08:33 - Dylan D. Tides

Kártyavár

Meg ne szólalj, ne is pislogj! Tartsd mélyen a sóhajod !
Sőt! Tudod mit? Tűnj el innen! Mit vársz? Búcsú-szólamot?

Segítettél? Ugyan, kérlek! Néhány szintet felhúztál...
Na és aztán... Már nem kellesz! Jól tennéd, ha elhúznál...

A haragtól arcod lángol, talán sírsz is legbelül..
Azt hitted, hogy pont én bánok torz lényeddel emberül?

Ezer lapból kártyavárat… Nem ment volna egyedül...
De ezt csak mi ketten tudjuk,  s nem félek, hogy kiderül!

Tudod miért? Jó a lelked… Nem ártanál senkinek…
Éppen ezért maradsz mindig, mindenkinek ennyinek...

Unlak mostmár. Vinnyogásod bántja fülem, s mit sem ér.
Nem tartok meg olyan kutyát, ami már csak enni kér!

Azt mondod, majd jön egy másik? Aljas? Önző? Pont, mint én,
s széjjelrúgja csodás váram, s ezt érdemlem? Kis hülyém!

Akkor halkan füttyentek majd, s már szökellsz is nagyokat,
S hálatelve, sárban csúszva, felszeded a lapokat...

1370293317_house-of-cards.jpg

Címkék: vers Kártyavár
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr708914782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása