Emlékszel hogy hívtál? „Gyere csak, ne féljél!”Testedhez vontál, hogy meleget meséljél,pedig még kosz mögé bújtatott a szégyen,haraptam, karmoltam, semmit sem reméltem… Jó az, hogy néha még gondolok ezekre…Fejemmel most hálám hajtom a kezedre,s adnám a Mindent is, de sajnos nincs másom:vedd szívillatú macskadorombolásom…
Köszönet
A fejemnek dőlt kőfallal együtt lestemtavalyelőtt (nem tudom: Budán? Vagy Pesten?)zsírfoltos nyál-ázott szalvétaszéledet,a kukába hajított pizzavégedet,félig se kiürült üdítősüveged,bojtosan csábító lepottyant süveged;s hallottam kis cipőd toppanó parancsát- így kérted el Anyu utolsó narancsát… Emlékszel hogy hívtál? „Gyere csak, ne féljél!”Testedhez vontál, hogy meleget meséljél,pedig még kosz mögé bújtatott a szégyen,haraptam, karmoltam, semmit sem reméltem… Jó az, hogy néha még gondolok ezekre…Fejemmel most hálám hajtom a kezedre,s adnám a Mindent is, de sajnos nincs másom:vedd szívillatú macskadorombolásom…
Emlékszel hogy hívtál? „Gyere csak, ne féljél!”Testedhez vontál, hogy meleget meséljél,pedig még kosz mögé bújtatott a szégyen,haraptam, karmoltam, semmit sem reméltem… Jó az, hogy néha még gondolok ezekre…Fejemmel most hálám hajtom a kezedre,s adnám a Mindent is, de sajnos nincs másom:vedd szívillatú macskadorombolásom…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.