Megkötözött szavak

2016. szeptember 13. 16:00 - Dylan D. Tides

Köszönet

A fejemnek dőlt kőfallal együtt lestem
tavalyelőtt (nem tudom: Budán? Vagy Pesten?)
zsírfoltos nyál-ázott szalvétaszéledet,
a kukába hajított pizzavégedet,
félig se kiürült üdítősüveged,
bojtosan csábító lepottyant süveged;
s hallottam kis cipőd toppanó parancsát
- így kérted el Anyu utolsó narancsát…
 
kobor-cicanevek_width.jpg
Emlékszel hogy hívtál? „Gyere csak, ne féljél!”
Testedhez vontál, hogy meleget meséljél,
pedig még kosz mögé bújtatott a szégyen,
haraptam, karmoltam, semmit sem reméltem…
 
Jó az, hogy néha még gondolok ezekre…
Fejemmel most hálám hajtom a kezedre,
s adnám a Mindent is, de sajnos nincs másom:
vedd szívillatú macskadorombolásom…
Címkék: vers Köszönet
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr1011702563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása