Künn, a Csizma téren, a többi srác körébenakkor még kevélyen húztam ki magamat!Nem fért belém szívem! Kedves házfalakrólboldog- gyűrt fecniken éledt új akarat,néztük a papírról lángolva kiáltó,zubogva szárnyaló szabadság-madarat……e falak tégláit hordtuk ma halomba,talán még takarják halványult szavamat… Kushadok, izzadok. Zsebemben kavicsok.Szorítom, mint tegnap a 28-ason……leégett festékkel nyikorog holtában,az lett a barikád a hűlő sínvason.Repesz a combomban, nem fáj, csak andalít,lüktető emlékét kottaként olvasom:Szóljon a „Cselszövő”! Dalold, míg a térkőbüszkén és hangosan puffan a bronzhason! Lángvágó e nyakon, másikén koszorú,Imrével együtt fújtuk a Nemzeti dalt!Úgy volt, hogy este már fájerre toborzunk,s kancsóból öntjük a mézarany diadalt,
de a párt ostobán becsapta a bikát,önmaga fejére kérve a zivatart!Némítva, de vadul, saját kocsijávalzúztuk be hangunkat kérve a hivatalt! Rőt ragacs a kezem, nehezen engedemujjaim közül el három kis kövemet,hiába csomóztam felfeslett húsomraapámtól rám hagyott disznóbőr övemet… -
Ki hitte? Két méter, s moziba mehetek!Kúszom a párkányon, láz-képet követek:Három szem kavicsom háromnak ledobomtömjék be kartácsnak, most remegj, Hatalom!
Vörösök! Gyilkosok! Közétek lövetek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.