csukott szemmel hallgasd, ahogy simogat a hajnal,
s csillag ízű ajkaiddal tapogatva kábán
rám vadássz a vaksötétben, kócba fulladt hajjal… ... észrevedd a hold sugarát, ahogy függönyt tépked,
hozzánk röppen, megcirógat, pupillánkba úszik;
lásd, ahogyan szemem sarkán új szikrában ébred,
és egy csepp az arcom élén megcsillanva csúszik… ... látnod kell, hogy nem könny az, csak kicsordult a lelkem…
Nem siratok semmi múltat, ködbe esett évet ,
Minden jót, mit hoztál, s adsz majd, egy cseppbe tereltem,
így áldom, hogy angyalszárnyad küszöbömre tévedt… ... Nem kell szólnom, ölelj, s szoríts úgy, hogy szívem hallhasd,
egy dobbanás száz szerelmes, igaz dalból épül;
ha többre kérsz, nézz szemembe, nevetésem vallasd,
kérd a csókom, s két világunk egy álomba szédül…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.