Isten-álom
Első éjjel új volt minden, álom nélkül alhatott…Hunyorogva, gyáva fénnyel suttogtak a csillagok.Sejtésbe bújt minden árnyék, várakozva hallgatott,s virág híján céltalanul bolyongtak az illatok. Hatodik nap alig tudott elnyugodni teljesen…Lázba fordult izgalommal töprengett az emberen,s üstökösök csillogták az ég aljára kedvesen:„Megalkottad azt, ki túlnő minden földön, s mennyeken!” Sok éj elmúlt… A teremtény torz lett, tombolt, öldökölt.Nem fekhetett hát az Úr sem. Jelet küldött: „Észre térj!”De a baljós villámfénynél az ember csak tündökölt,s fegyverekkel üzent gőgje : „Ideje, hogy félve félj!” Nem alszik már… Festeget csak… Naplementét, színeket,néha hív egy játszi szellőt, s felhőfodrot kanyarít…Még reméli: lenn, a parton, láthat kósza szíveket,s régi álma Éden-ízű szerelmeket szabadít…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.