Ült egy csupa-piszok, éhes kislány,egyedül a tér tömegében;jött egy puha-csuda ráncos tündér,melegen az ünnepi télben. Hipp-hopp tovaszökik álmos búja,kezeibe kúszik az élet!Könnyét letöröli: Minden pompás!Mosolyog a nagymama-lénynek. „Foszló pitefalat éppen rád vár!Ide, Csibe!”- mondja a néne.Szent nap! Ma a szoba több lelket vár!Ideje, hogy elgyere végre! Ketten nevetik a víz játékát, ide-oda csobban a csapnál… „Nézd csak! Ideteszem ében fésűd! Ez a helye, hogyha maradnál...”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.