Születésnapodra
Mikor még csak szikra voltál, s pihe sem volt szárnyad,amikor még nem daloltál, s nem gyúlt semmi vágyad,mikor még csak anyád szíve hallhatott a csendben,tudtad már, hogy én is élek, s hogy Neked születtem? Amikor még gügyögésed csalt mosolyt a szájra,s könnycsepp hullott angyalarcod finom illatára,s pici talpad legelőször egy tétovát lépett,tudtad, hogy én valahol már régen várlak Téged? Amikor még gyermekésszel repültél a napba,gólyahír-lánc rajzolt arany foltokat nyakadba,s kacagásod bármi rosszal szembe tudott szállni,tudtad, hogy majd nekem fogsz az Életemmé válni? Amikor még másra vártál, s kerested a lelket,akiben a Tied végre otthonára lelhets nem tudtad, hogy maradni jobb, vagy világgá menni,tudtad, hogy majd együtt tudunk boldoggá teremni? - Amikor majd hintaágyunk nyári alkonyt ringat,s szóra nyitjuk egymást hívó ráncos ajkainkat,az enyém csak annyit súg majd hálásan fülednél:„Köszönöm, hogy egyszer régen énnekem születtél!”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.