Egyszer...
Egyszer......azt is értem majd, amiket mondasz...Ígérem, hogy jól figyelek Rád,de most még csak szívet-agyat bomlaszt,elkábít és megigéz a szád... Dorgálj......mindenért, mit megmutattál százszor,s mégis kérlek, hogy vezesd kezem...Ujjaink közt csillaghullás táncolminden másról megfeledkezem... Ints meg......azért is, mert nem olvaslak értőn…Soraid közt szíved kutatom,s elmerengek olykor-olykor félőnnekünk remélt közös utakon. Néha......majdnem tudom, min nevettél éppen,de ha kérded, nem ismétlem el...Mosolyodban elmerül a létem,és az oka nem is érdekel... Akkor......mikor újra szembe jössz és látod:nem veszett el semmi, itt vagyok..tudom, hogy majd mindezt megbocsátod,s felrobbannak mind a jégcsapok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.