Ültem csak fehéren,
tűrtem, hogy reményem
gyeplővel keményen
fecnikké csapkodják,
rongy kezek kapkodják.
Ringattak hajóban.Azt hittem, valóban
úsztatnak a jóban,
bíztam a csalóban,
pedig csak vízre tolt,
s többé már ott se volt.
Volt úgy, hogy repültem.
Felhőket kerültem,Egy-kettőn megültemMindenkin derültem- rájöttem, balgaság,kínzó rabszolgaság. Ma már csak pihenek.Karodban pihegek.Tanultam - tietek.Tartsa meg szívetekezt a pár buta szót:Út formál utazót…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.