Szégyelltem kissé, hogy fintor szaladtholtfáradt arcomon át,de az a szag bizony velünk maradt,s rágta a fülke falát.Ötvenes forma volt, bár bajosantippelted volna korát.Megszívta orrát (úgy nagy zajosan),s szétnézett, merre tovább.Elmúlt egy perc is, míg helyre kerültminden csúf kacatja, s ő.Kezében…

 - Bob..! Ébren vagy, Bob? Ébren voltam. Nem nagyon volt választásom, Tom olyan finoman próbált belém életet rázogatni, hogy azt szeizmográffal is mérni lehetett volna. - Tom… még sötét van… Valami baj van? – kérdeztem olyan rekedt hangon, hogy magam is meglepődtem rajta. - Tudom… Nincsen, csak…csak…

Gyors mosoly és fáradt "viszlát",elsietett tollvonással.Nem vágyom, csak whiskeyt, tisztát...Búcsúzom egy kézfogással,s készítem a fáradt tüdőtesti hűsre, szabad légre......meglátom a széken ülőt,s valami szól bennem: "Még ne..."Tudja isten, miért fordultekintetem lassan vissza.Torkom száraz,…