Elnémult minden száj, nem volt több zendülés!Az Ember Fiára új szemek tapadtak,templomok falai sírtak fel, s hasadtak!” Felnéztem. Hátában szomorú görbeség.Tudtam, hogy szólnom most iszonyú dőreség,de a toll nem tudott már tovább hazudni…„Mondd csak, jó Krisztusom, hogy fogsz így aludni?Hiába jöttél, hisz láthatod. Ítéletnem kell már a földre, másfajta hité lett.Nem kér már megváltást, országod feledte,gyalázat vihara táncol már felette.Szentjeink eltűntek, sírjuk is múlté lett.Nevük se maradt meg, hiába hullt életmindahány áldozat. Harsonád zajáranincs válasz sehonnan. Mily szégyen Atyádra...!Mondd hát el, miért kell leírnom jöttödet?Nincs aki olvassa. Nincs aki még követ.Miért kell krónikás? Látni még pár lapona hitet ragyogni aranyló szárnyakon? Most inkább sétálj el. Magam is azt teszem,s hitesd el Magaddal: „Írva volt, úgy leszen!”
Krónikás
„S ekkor Ő, fény-lován, árvízként zuhanvahasított az égből a végső futamra!Sebet már nem szerzett, égetett pallosa,tisztított, s pusztított száz jóslat harcosa!” Megkérdem: „Jó lesz így?” Soraim fürkészi.Borúsan rábólint, buszjegyét gyűrkészi.Lemondón int: „Tovább!”, s leül a padomra,hajából kétezer év porlik karomra. „Nem fénylett már tovább sem hold, sem napsütés!Elnémult minden száj, nem volt több zendülés!Az Ember Fiára új szemek tapadtak,templomok falai sírtak fel, s hasadtak!” Felnéztem. Hátában szomorú görbeség.Tudtam, hogy szólnom most iszonyú dőreség,de a toll nem tudott már tovább hazudni…„Mondd csak, jó Krisztusom, hogy fogsz így aludni?Hiába jöttél, hisz láthatod. Ítéletnem kell már a földre, másfajta hité lett.Nem kér már megváltást, országod feledte,gyalázat vihara táncol már felette.Szentjeink eltűntek, sírjuk is múlté lett.Nevük se maradt meg, hiába hullt életmindahány áldozat. Harsonád zajáranincs válasz sehonnan. Mily szégyen Atyádra...!Mondd hát el, miért kell leírnom jöttödet?Nincs aki olvassa. Nincs aki még követ.Miért kell krónikás? Látni még pár lapona hitet ragyogni aranyló szárnyakon? Most inkább sétálj el. Magam is azt teszem,s hitesd el Magaddal: „Írva volt, úgy leszen!”
Elnémult minden száj, nem volt több zendülés!Az Ember Fiára új szemek tapadtak,templomok falai sírtak fel, s hasadtak!” Felnéztem. Hátában szomorú görbeség.Tudtam, hogy szólnom most iszonyú dőreség,de a toll nem tudott már tovább hazudni…„Mondd csak, jó Krisztusom, hogy fogsz így aludni?Hiába jöttél, hisz láthatod. Ítéletnem kell már a földre, másfajta hité lett.Nem kér már megváltást, országod feledte,gyalázat vihara táncol már felette.Szentjeink eltűntek, sírjuk is múlté lett.Nevük se maradt meg, hiába hullt életmindahány áldozat. Harsonád zajáranincs válasz sehonnan. Mily szégyen Atyádra...!Mondd hát el, miért kell leírnom jöttödet?Nincs aki olvassa. Nincs aki még követ.Miért kell krónikás? Látni még pár lapona hitet ragyogni aranyló szárnyakon? Most inkább sétálj el. Magam is azt teszem,s hitesd el Magaddal: „Írva volt, úgy leszen!”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.