Ballag az Ember. Furcsa ma. Fél.Titkon súg, s les a nép.Gyurgyalag, Unka, s mind, aki él,azt nézik, hova lép. "Messzire tarthat, nincs pihenő!"- hoz hírt futva a Nyest."Gyenge szemében semmi erő,lélek nincs, csak a test..." "Könnyei égnek bokrokon át"- búsan szólt az Egér."Zsákja cipelné nagy nyomorát?Alján sár, s pipitér." Térden az Ember. Nincs szava. Vár.Sóhajt küld, remegőt.Inge zsebében sírva talál.egy hímes keszenőt. "Túl nagy a rejtély... Ostoba tán?!"- toppantott a Suta."Két fadarabkát nézni bután!Én mondom, de fura!" "Mindenik évben erre kerül."- mordult halkan a Tölgy."Bánata mélyből, s mélybe merül,reszket tőle a völgy.
Őrzöm a gyászát, nem kutatok,érzem, fájna nagyon...Menjetek innét, vár utatok!Őt meg síri halom..." Omlik az Ember. Szív-ugaránbomlás erdeje nő.Oldja a kendőt, s múlt-sugaránemlék úszik elő. Régi ezüstből csepp-amulett,apró gesztenyebáb,medvecukorkák (már szaga lett),mackó nélküli láb, tombola, hajcsat (görbe, de ép),madzag kék ceruzán,s végül a rongyos, hajdani kép,hátulján: "Apukám". - Készül az Ember. Összepakol.Mindent jól betakarújra a kendő, s már kutyagol.Tompán sír az avar. Gyűlik a kérdő erdei fő,elvész köztük a hant.Kérik a Baglyot fejtse meg ő:Nyugszik bárki alant? 
Sárgul az írás, megbicsakolsúlyától a kereszt:" Drága Leányunk! Most valaholboldog a Menny Ura, körbekarol!Angyali lelked a Földre hajol,s gyermeki hangod a szívbe hatol!Csak szüleid szive bús- zakatol...emléked nem ereszt!"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.