épp, amennyi ő nekem.Nem maradna semmi emlék,ő se lopna, én se vennék,nincs se harc, se győzelem. Benne régi tűz kerülget
újraéledt terveket.Nem fél, hogy majd elmerülhet,sebzett őzként elterülhet,vágyja minden versemet. 
Nála tiszta még a szándék.Szinte gyermek, úgy kacag!Nevetésén szinte szállnék,s minden régit eldobálnék,de túl sok a múlt-kacat...-Ő nem akar. Jobb napokonmégis meg-megkérdezem...Keresztülsírt hajnalokon,összetépett, bús lapokonutánakap még kezem... ... szívem ellen vétkezem,élek, de nem létezem...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.