Úgy volt, hogy még néhány sorban
széthordom, hogy létezel,
hogy e furcsa, bamba korban
hétről-hétre érkezel,
s szívből-szívtől kérdezel,
áldasz és nem mérgezel.

Úgy volt, hogy még lesz egy élet
megvitatni önmagunk,
s azt, hogy mily nagy az a lélek
melyben mi mind bent vagyunk,
s nem kell semmit mondanunk,
elfér minden dallamunk.

Úgy volt, hogy még játszunk párszor...
Úgy volt, hogy még nem szaladsz...
Úgy volt, hogy csak ülsz, vigyázol
rímeinkre, s itt maradsz
mindig... és ez nem panasz,
de erre nincs sebtapasz...

...ez a hír hát így igaz..?
Fent vár már az új tavasz...