... tovább, tovább
Virágillat, s bánat ízű mosolygás a szívben,szelíd, meleg tenyerek a kicsi társak vállán,továbbmész a dallam után, megadóan, híven,s könnyes szemed képzelt betűt kanyarít még kábántegnapba hullt krétacsonkkal a megkopott táblán. Mennyi év, mi elveszik most az ünnepi díszben!Minden terem mintha kissé idegenebb volna...Továbbmész a dallam után, megadóan, híven,de már mintha minden hangjegy távolabbról szólna,s minden kéz, mi eddig óvott, a Világba tolna. Ezer emlék oldódik a száz csokornyi színben,kedves torkok éneklik a keserédes vágyat.Továbbmész a dallam után, megadóan, híven,s féled kissé a Jövőt, a benne rejlő árnyat,de már érzed: ma növesztesz szivárványszín szárnyat! Elhalkul a régi dallam, s egy-két pillanatramegállnak a lábaid is, meghatódva nézel.Feltekintesz még az izzó, szikrát szóró napra,s megérted, hogy mindegy meddig és hogy hová mész el,amit szíved innen gyűjtött, az sohasem vész el...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.