Drága Netta!
Fogsz örülni, mikor ezt a néhány sorom megkapod?Eszedbe jut visszavágyni, meglesni a tegnapot?Az se bánt, ha széjjeltéped - papírízű semmiség,de azt, ami egykor voltunk, ne felejtsd el semmiképp. Emlékezz a macskakőre, amikor a déli fényszökken rajta esve-kelve, s Neked a sok szerzeményalig fér már karjaidba, s oly soká az este még!Beszippant a vurstli újra, s nem zavar, hogy festenék,Te már ugrasz nagy nevetve, s keresed a pirosat,aztán rögtön masnit akarsz, kékes-fodros csinosat. Emlékezz a kis teraszra, Gino előtt délelőtt,Fagylaltfolt és virágminta kis ruhádon egybenőtt,s kacagod, hogy éppoly színes, mint a festőköpenyem...Délután majd kagylót kergetsz lenn, a parti fövenyen,hogy Gilda is megbékéljen mosáskor a színeken......közben apró virág nyílik holtra sápadt szívemen. Emlékezz a könyvesboltra, az a szálló félhomály!Olyanná vált lelkecskédnek, mint egy áldott ispotály,ahová az árva szellem gyógyulni jár hétre-hét,lángból kevert kaland-írral kezelgetni szívsebét,s ahonnan, ha ezer szentnek imája is esdekel,el nem vágysz, míg egyetlenegy apró betű énekel. Emlékezz... de nem folytatom, jött az őr, már menni kell.Lesz még holnap, lesz még tollam - én beérem ennyivel.Emlékezz, hogy apád voltam, bármit is tett két kezem...Emlékezz, hogy csak te voltál, s Te leszel az életem! Utóirat: hogyha kéred, még ezerszer vétkezem!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.