A Tolvaj
Jól nézz körül hová ülsz le, nyirkos már az avar reggel.Ugye mondtam, hogy megéri küzdeni a meredekkel?Idefent az Ősz is másabb. A városba úgy repül be,mint egy huncut kacagás a némasághoz szokott fülbe,de itt halkan dolgozik csak, elmélyülten, s mintha félne,körbepillant olykor-olykor, s mielőtt még hozzáérnevalaki a tarka műhöz, a megmaradt tölgyfa- lombbólharmatot ráz szép nyakadba, s van még pár csíny, mit kigondol,de végül majd úgyis enged, hiszen büszke szíve várja,követeli, hogy mindenki az Ő festményét csodálja.Pedig aztán tolvaj csupán... Kipingálja amit lopott.Mit a Nyár, s a Tavasz gyűjtött, s oly sokáig kuporgatott,hív egy szellőt, s lecibálja, s egy halomba hányja mindet.Széjjeltekint, megfontoltan átgondolja merre hinthetsárgát, barnát, pirosat, s mit keverhet mivel össze...S ha elkészült, izgatottan arra vár, hogy végre jössz-e,s újra lopni készül - Tőled. Nem dolgozott semmi másért,csak azért az egyetlenegy, gyönyörködő pillantásért,amit végül Tőled csenhet. Fityiszt dob a Nyárnak, Télnek,s a beképzelt új Tavasznak. Int egyet a játszi szélnek,s meghatottan nézik ahogy mosolyod a szépre réved.Ezer szín, mi szemeidben a világgal újra éled... ... s én csak nézlek, s hálás vagyok, amiért még mindig élek,s az utolsó zöld levéllel megkaptalak újra Téged.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.