A füredi fűzhöz
Végül csak a fához mentem, sőt, futottam nemrég.Próbáltam én mélyre nyomni, de húzott az emlék.Emlékezett ő is énrám: "Volt valami lány is...Volt szerelem, volt jövő és... akkor még volt nyár is..." Mosolyogtam csak szelíden, s felnéztem a fűzre." Megtennéd, hogy rápillantasz szívemben a tűzre?Lobog-e még, vagy hamuba rajzolt múltja látszik?Elhervadt az összes lángja? Ugyanúgy virágzik?Látod még a Csók utcát és csókjaink közt Minket?Azt, ahogyan filmre vesszük örömkönnyeinket?Ahogyan a Kisfaludy szemlesütve pózol,miközben a szél a képen mosolyunkba kócol?Látod-e még azt, ahogyan kacagunk a vízben,s elveszünk az ajkaink közt szertefoszló ízben?Látod-e még Kicsi arcát örülni a nyárnak,amikor még nem hittük, hogy fényképekké válhat,s csak egy album őrzi majd azt, amik voltunk ketten..?Látod, ahogy összebújunk boldog-önfeledten,s közben féltőn Reánk borulsz, mert talán már érzed:először látsz ilyen Csodát, s utoljára nézed..?" Nem akartam hallani a választ, elsiettem.Esernyőt is kellett nyitnom. Hogyan is hihettem?Hogy láthatna egy fűz vissza az elolvadt nyárra?Albumba zárt, szépre fagyott, boldog napsugárra...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.