Nézel rám a rácson át.
Tényleg tőlem vársz csodát...
"Ugye viszel innen?"
Nem töprengek túl sokat,
próbálom a kulcsokat.
"Szabad ugye hinnem?"

Sok volt már, ki elszaladt,
rémisztő a kis lakat...
"...de te ugye nem félsz?"
Ez sem nyitja, az se jó...
Túl nagy tán a kulcscsomó?
"Látod? Te is elmész..."

Lassan már az este száll,
szíved szentjánosbogár.
"Gyere, idebent vár!"
Nincs több kulcsom, eltörött.
Nincsen hit sem, megszökött.
"Neked a világ jár..."

Mostmár mindig itt leszek,
nyújtsd hát át csak kis kezed.
"Ugye sose engedsz?"
Szíved lüktet szívemen,
máshol párját nem lelem.
"Gyere, idefekhetsz..."

"... és ha reggel itt talál
majd egy álmos napsugár,
szemed odakint lel.
Rozsdás lánc és kis lakat,
Rád vár, s meglásd, elszakad!
Csak a szeretet kell..."