Megkopott már a kék betűs "Zárva".
A neon kacsint be az ablakon át,
s letörli a korsó nyomát.
Későre jár, de nem indul mégsem.
Aprót talál, bedobja a résen,
s a zenegép halkan a szívébe lát,
elhozza a tegnap dalát.
Koccan a jég, a whiskyvel táncol.
Odakint még pár ifjú viháncol,
de idebent hajnal és bor szaga száll,
az idő is csendben megáll.
Felsöpri jól a lábnyomos placcot,
Friss kávét szór, kidobja a zaccot.
Az órára néz, de az áll hidegen.
Az "otthon" az oly idegen...
-
Felkel a nap, bekukkant a rácson.
Körbeszalad, hogy -'reggelt!- kiáltson,
s a pultra borulva találja meg őt,
lángcsókot küld rá, remegőt...
...s fényből sző végül szemfedőt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.