labdát gyúrtam Apám zoknijából,
s képzeletben
döntő dobás ült a tenyeremben,
s szívem dobbant
a Great Western Forum szív-zajától,
egy dolog volt
biztos csupán: én Beléd szerettem.Olyan mélyen,
s olyan hittel szerettelek Téged,
hogy Tiéd már
mindenem: a test, az agy, a lélek.Hat évesen,
szerelmesen, rohantam az úton,
s nem érdekelt
sohasem, hogy mikor ér majd véget.
Önmagamat
láttam, ahogy kezeimet nyújtom,
s addig küzdök
majd, míg végül minden célt elérek.Futottam és
futottam és...soha meg nem álltam.
Minden vesztett
labda után és leginkább...Érted.
Teljes szívem
beleadtam bármit is csináltam,
pedig Te csak
hitemet és kitartásom kérted.Játszottam, ha
izzadtam, ha fájt, ha széjjeltépett,
s nem azért mert
kihívás volt... Szólítottál engem.
Úgy éreztem:
Tőled jár át igazán az Élet,
s ha ez így van,
Érted mindent, mindent meg kell tennem.Egy hatéves
kiskölyöknek valóra vált álma:
Lakers mezben
játszani... én örökké szeretlek!
Elmém, s szívem
nyomná még, de hiába is szállna,
még egy szezon
és a játék búcsút int a testnek.Jól van így, hisz
együtt voltunk annyi jóban, s rosszban.
Tudd, hogy mostmár
képes leszek elengedni végre.
Élvezzük, mi
hátravan még, tartson bármily hosszan,
Minden csillag
a miénk már, nézz csak fel az égre!Mind a ketten
tudjuk: mindegy, mit hoz majd a holnap,
maradok
a gyerek, aki gyűrt zoknikkal játszik,
s szemetesre
céloz, mások akármit is szólnak...
Odafenn,
az órán már csak öt másodperc látszik...Kezemben a labda...
5 … 4 … 3 … 2 … 1Örökké szeret,
Kobe(Forditotta: Dylan D. Tides)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.