"Oztán merre jóuram? Megbocsá' de úgy rohan,
mintha ördög hajtaná!"
"Csapja neki szaporán! Elsorolnám boldogan,
de félek, ha hallaná,
úgy kacagná kínomat, lefordulna menten ám..."
"Mondja hát, vagy elemészt!"
"Akképp lett, hogy átkomat jóbarátom tette rám
(rég ismerem a csibészt).
Korcsmázni vót' kedvibe, s meghívott egy kriglire.
Nem szok hatni ennyi még...
No, de aztán úgy esett, jól sikerült bírni, de
reggel lett, oszt'menni kék...
Szakmánybéli vitt haza, s nédd: a kapu nyitva vár!
(Balsejtelem kínozott...)
S lám csak, mint egy fúria, a véremet issza már
asszonyom, az átkozott!
Szólíthattam kedvesen, a hallása odalett,
s kezében a fakanál!
Nem segít itt imádság, boszorkányos amulett,
minden sújtás betalál...
Jobb lesz hát, ha indulunk, s szegény fejem meglapul...
Vár a korcsma, Jánosom!
Iszok rá még pár kupát, s addig tán majd csillapul,
hajtson át a városon!

(Nem vót' rája szemtanú, de a pletyka felrepült,
s mint a fecske, körbejárt:
A gróf később néhány napra mély álomba szenderült,
s eztán inkább csak zabált...)