Ugyanúgy és ugyanott és ugyanabban voltál
- szerelem-szép ragyogás, sose botló lány.
Ugyanakkor, ugyanazt és ugyanannyit szóltál
- tovapendült rianás, alig-oszló árny.

Puha fánkon csücsörítő, pimaszul megcsurrant,
lila-cukros kulimáz - csoda illat-láz.
Odakozmált feketémből az erő elsurrant,
odalett, lám, a pofás, kicsi kávéház;
csak az arcod, csak a szád és csak a szíved láttam.
Szemeidtől a sötét bagatellé hullt,
Ami volt és ami lesz és amit eddig vártam,
odagyűlt most Tebeléd, feleletté gyúlt.

Ugyanúgy és ugyanott és ugyanabban voltál...
Gyanakodtam is ezért. Ez is álom hát?
Porosan sír az a pult és odalett a bolt már...
Ugye ébredni muszáj? Csak egy fél órát...