Olvad a hajnali dér, cseppje a tegnapi szép.
Dörmög a vén kocsis, érzi a cidrit az ócska batáron.
Alszik a szelleme még, vágyja a nap melegét.
Vár a leány odabenn, szeme járja a kinti világot.
Izgalom űzi elém, kéri a kék ibolyát.
Lopva dugom be a rácson a reggeli sárga virágot.
Ámul a téltemetőn, habzsolom üdv-mosolyát.
Gyermeki láz-szerelem nyitja ki új tavaszát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.