-kérdeztem még pár hete.
S most? Félek minden éjszakát...
Nem tudom, túléled-e..?
Akkor még a tavaszt vártad:
„Megmutatom Pestet én!
Hiszen szinte nem is láttad,
s zöldben szebb is!” Less belém,
s lásd, akkor hogy mosolyogtam!
Imádtam, hogy tervezel!
Képzeletben karod fogtam,
s figyeltem, hogy élvezel
minden cseppnyi illatot, mit
Rád lehel az április.
Szellő fújt hajadba loknit...
Megnéznék én bármit is,
csak ragyognál újra még rám!
Mennyi kór, mi felemészt
és Te mégis, büszke-némán
földhöz vágtál annyi vészt...
Tudom, hogy most úgyse hallod
de...legyőzöd mérgüket!
Kicsilány... még kell akarnod!
Nincs barátom Nélküled...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.