Ez a meccs volt a leghosszabb, s borzasztó a vége.
Az utolsó sípszó már a medencében csobban.
Visszhangzik még néhány percig. A lelátó népe
nem is érti mi történt, hisz... „Te akartad jobban...”
Aztán lassan felocsúdik, mozgolódik minden.
Egynéhányan csendben gyűrik táskába a zászlót.
Vannak, akik csak zokognak, s nem mennének innen,
s pár riporter könnyes hangon keres Hozzád zárszót.
Nem egy csapat, nem a nemzet, a világ int némán.
Olyat hagytál, s annyit viszel... Felfogni sem bírom.
Kiürült az uszoda, már csak én ülök bénán,
végül lassan ráeszmélek: nem szabadna sírnom.
Végignézek a fiamon... Mennyi harca lesz még!
Szavaidat hívom majd, ha medencébe csobban,
s ráúszásnál, hogyha én már kétségekbe vesznék,
azoktól majd bátor szíve még nagyobbat dobban...
...olyan lesz majd, mint Te mindig... „Ő akarja jobban...”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.