Megkötözött szavak

2020. augusztus 14. 19:11 - Dylan D. Tides

Mozi

(Ennio Morricone emlékére)

Menj...
Menj hát..
Odafenn...
várnak...
Majd csodálnak,
körbeállnak...
...úgy imádnak...
Menj már...
Menj!

Menj!
Menj már...
Idelenn
visszhang:
Semmiség...
Fütyülöm a zenéd, ahogyan nem még...
Várj...
Valamit, valahogy, ha lehet, tennék...
Várj...
Ez a film ezután sose lesz szép...

A sötét nézőtér közepén.
Gyere még, üljünk le, Te meg én...
Ez a néhány óra jár!
Ezer emlék vászna vár...

Nézd...
Nézd hát..
Ez a fény...
...éled...
s mindig élhet,
s mindig éghet...
...halk a lépted...
Menj hát...
Menj!

Menj!
Menj már...
Idelenn
visszhang:
Semmiség...
Fütyülöm a zenéd, ahogyan nem még...
Várj...
Valamit, valahogy, ha lehet, tennék...
Várj...
Ez a film ezután sose lesz szép...

Lefutott a szalag, jön a fény.
Szomorú happy end a remény,
hogy a gépész újrafűz,
s ezer emlék visszaűz!

Menj...
Menj hát..
Odafenn...
várnak...
Sírva várnak,
körbeállnak...
...csak csodálnak...
Menj már...
Menj!

Menj!
Menj már...
Idelenn
visszhang:
Semmiség...
Fütyülöm a zenéd, ahogyan nem még...
Várj...
Ez a könny, ami hull, csak a szép emlék...
Várj...
Gyönyörűbb mozifilm sose volt még...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dylandtides.blog.hu/api/trackback/id/tr5516140026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása