Díszesebb az illat idén.
Fullaszt.
Ne ácsorogj annyit, Irén!
Ugrasz,
vagy itthagylak! Unom ezt a szánalmas tekergést.
Minden évben bámulhatom ugyanazt a termést.
Porcelándísz bámul sandán.
Csetresz...
Piros satyek "Advent-pandán",
meglesz
mára még az agyérgörcs is, hogyha ilyet látok.
Nesze, ott meg rosszul festett "karácsony-zsiráfok"!
Csak legalább sült hús lenne!
Zárva.
A kalács az tönkretenne.
Drága.
Vesz a rosseb ötezerért hamis szőrmesapkát!
Megfogdosta mindenki, már biztos tetvek lakják...
Könyves sátor. Na lám, végre...
Koszlott.
Be se menj a közepére!
Foszlott,
salatára rongyolt szélű, tucat-vacak szennyek...
Alig várom, hogy végre már hazafelé menjek!
Mi itt egy fillért nem költünk!
Lépjünk.
Otthon szépen pizsit öltünk,
s kérjünk
pizzákat a kis büféből, kigyűltek a pontok.
Gyere még egy gyors fotóra... Várj, a telefontok...
Két perc múlva a Facebookon Irén és a párja
advent-fényes selfie-jével már lájkjait várja,
s a ragyogó mosoly-képhez ily leírást látunk:
"(Karácsonyfa, szív és smiley) A vásárban jártunk!"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.