Nyár-izzadt nap volt, s mint szülés előtt
duplázó szívmonitor,
kattogott alattunk bűzösre főtt
kocsink. Még hajnali por
ült meg a nadrágom ráncaiban,
bezzeg a hölgy patika
ruháján gyűrődés, lám, ami van -
szándékos báj. A hiba
mégsem a gyönyörű, friss délibáb,
hanem a tekintete.
Olybá tűnt, nézése kissé... zilált.
Kérdezte: „Segítene?

Árulja végre el: Hol láttam Önt?
Ismerős nagyon nekem!
Esetleg hallottam? Ahogy köszönt...
A világ forgott velem!
Jézusom! Istenem! El sem hiszem!
MAGA AZ! Olvastam ám!
Épp most lett szingli! Ó, várjon, hiszen
fájhat még nagyon talán...
Nálam egy könyve épp. Mennyi gyönyör..!
Minden vers egy ölelés!
Utamon akadt már jópár gödör,
de az a szív-remegés,
amikor sorait felfalhatom,
mindig ad újabb reményt!
S ilyet egy FÉRFI írt!? Megtudhatom,
készül-e írni regényt?
És ha már itt tartunk... Mesélje el:
Hogy lát egy költő szeme?
Engem ez régóta úgy érdekel.
Rímmel lesz egyből tele,
ahogyan például az ablakon
kinéz míg vonaton ül?
Görcsöl és vonaglik egy-egy dalon,
vagy rögtön készen kerül
golyóstoll hegyére minden varázs?
Vagy mondjuk... Látta a  nőt?
Nem volt az egész egy szemvillanás,
ott, a sorompó előtt
álldogált, s arra várt, hogy vonatunk
robogjon végre odább.
Szemafort bámul, míg mi rohanunk...
Ön vajon lát-e tovább?
Skiccel-e erre a képre legott
drámát vagy komédiát?
Mennyire színez a képzelet ott,
hol csak a pillanat állt?
Fantáziájában ki volt e nő?
Kurtizán? Netán anya?
Szomorú özvegy, vagy víg szerető?
Seprűjét vesztett banya?

Oh, látom, ásít, hát nem untatom...
Butácska vagyok, tudom,
hiszen a válaszát nem kaphatom,
fél, hogy majd tovább adom...
Csak még egy kérés, ha megengedi...
Egy aláírást szabad..?"

... és itt már nem bírtam elrejteni...
Fülkénk majd' széjjelszakadt,
akkorát kacagtam. Merthogy az "úr",
kihez a hölgy így beszélt,
közel sem volt az a szép trubadúr,
akit ő benne remélt...
Cimborám volt, aki tán soha még
magától egy sort sem írt,
csekket, ha töltött... S most várja a vég:
Múlt éjjel amennyit bírt
(a vőfély mindent - is - megérdemel),
olyan sok pezsgőt nyakalt.
Egyetlen szavát sem foghatta fel
annak, mit hölgyünk szavalt...