"Drága Julcsám! Forgasd gyakran!
Pontosan mérj, bármihez nyúlsz,
s csakis szívből főzz!
                                         Lábatlan,
'82, márczius 20."

Pinceszekrény mélyén leltem.
Por ült rajt' mint minden máson,
de én mégis megismertem.
"Jer' csak ide, kis Tamásom!
Emlékszel még nagyanyóra?
Juli mama, no',  hisz tudod,
övé volt a falióra,
ahová a kiflit dugod,
hogy a szomszéd Buksit etesd.
Ne pironkodj, régtől látom!
Ne add most a szégyenletest,
ülj le ide, kisbarátom...

Úgy képzeld: e szakácskönyvben
négy asszonynak keze nyoma
hagy emléket finom rendben,
s mindnek ez volt az otthona.
Majd' az összes lapnak szélén
találsz némi jegyet tőlük,
Irkált ebbe Klári néném,
(babgulyását ma is főzzük),
dédi tussal korrigálta,
cirkalmatos, nagy betűkkel,
s Juli mama ceruzája
halvány, szinte gyöngyöt fűz fel
minden szóval, nagyon gondos.
Én meg tollal, néhány pótlást...
Ami itt áll, minden pontos,
nem tűrtük a beleszólást,
s gonddal tartjuk egymás apró,
kitapasztalt fortélyait...
Eridj innét, jaj, te vadló!
Nem is hallod tán szavait
pityeredő jóanyádnak,
az utcára fülelsz folyvást!"
S elviharzik, engem várnak,
tegnap kapott éppen oltást
húgocskája, azt csitítom,
közben halkan megígérem:
hogyha megnő tovább írom
azt a könyvet... Áll egy széken,
s kavarja majd piskótának
be a habot szép kezével,
s örülünk a kis mókának,
s engem követ sasszemével...

"Fele cukor elég bele,
Laci sógor úgy szereti.
Rummal nem jó, kár is bele,
keserűbb az íze neki."

"Öreg tyúk is jó, de akkor,
nem végzel, csak alkonyatkor."

"Abáld kétszer, egész napon,
mert különben szaga vagyon!"

" Szitálni kell mind a lisztet,
úgy is néha csomós marad,
s menyasszonynak el se visznek...
Ketten tőtsék, jobban halad!"

"Vigyázzál az avas mákkal,
pórul jártam, majd' egy zsákkal!"

"Üsd a tojást külön tálba!
Nehogy rálelj egy-két zápra..."