Lassan pergő
Hópihe hűvöse lobban,
s nyárba repít el a csókod:
Ránk lel a víz a homokban,
gyöngy-mosolyod beleszórod.
Mint egy gyermek
gyűjtöd a csöpp csigaházat.
Kis tenyeredben a fénye
- parti manír ez a látszat? -
Izzani látszik a lénye.
Ránk hull csendben
végül a plage-on az este,
s szád tüze szítja a lángot.
Tudjuk: a Hold sose lesne,
hagyja leesni a láncot...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.