Nos, Judithom, helyzet az, hogy mattot kaptam Tőled...
Nem tudom, hogy mily galádság csalta ki Belőled
éppen ezt a kusza-színes, elképesztő képet,
de nem tudok erről írni se csúnyát, se szépet...

Igazából azt sem tudom, mi is lehet rajta.
Első blikkre középkori, kis képeslap-fajta,
vagy valami színezőnek egy kitépett lapja.
Akárhogy is, történetét sehogyan se adja.

Megpróbáltam búsan nézni, hátha néhány könnycsepp
ad majd neki sztorit végre, de így se lett könnyebb.
Elképzeltem egy kisfiú álmának. Egy non-stop
varázsbolt lett volna ebből, de sehogyse vonzott.

Igyekeztem mesét írni köréje,  egy vágyat,
amiben egy gyermek minden csodát megtalálhat,
végül mégis (még ha ettől szomorú is szívem)
pár sor után elakadt az összes izzadt rímem.

Úgy döntöttem tehát, hogy most nem írok én semmit.
Senkinek se tetszene, hát úgyse érne ennyit...
Elrakom a gyertyás-gömbös-varázskönyves képed,
s megvárom, míg mondandója errefelé téved...