"Igen tisztelt eszküdtek, itt tévedész lessz, kérem...
Ahogy aszt már kifejtette hírnevesz ügyvédem,
szemmiféle bűntény ténye nem áll itt fenn! Tényleg!
Öt perc alatt elmeszélem, hogy történt a lényeg.

Szó szem eszett támadásszról! Feküdtem a fűben
(egy kisz mongúsz részeszített finom pedikűrben,
megmondaná Ő issz, ha még élne... vagyissz... hogyha
nem költöszött volna délre...), no, rövidre fogva:
a néhai nyúl barátom (isszten nyugossztalja!),
akkor nyargalt éppen arra, szeleburdi fajta,
ész emiatt meg isz botlott levetett cipőmben.
Márisz koppant kisz feje egy ott heverő kőben...
(Apró résszlet: holt időben kötögetek olykor,
félbehagyott szapka hevert - mily fintor a szorsztól! -
ugyanaszon kő mellett, így asz a két nyom nyilván
nyulunk nyakán cak a tűktől lehet... Tissztelt bírám!
Mosszt, hogy szépen tissztásztunk isz minden balga vádat,
távossznék már, hisz az edzőm iszgatottan várhat,
futóverszeny lessz ma eszte, dobogóért hajtok...
Asz eszküdtek pultja előtt mégegyszer meghajlok,
sz eszt már nekik, cakisz nekik, szinte szúgva mondom:
Tiszenkét pár kötőtűm isz szimán akad otthon...