Ti, akik a józan észt újra leköptétek,
s büszkén nézitek arcán lecsorgó nyálatok;
Ti, akik eldöntitek, mi helyes, s mi vétek,
csak egy szalagcím kell és szilárd a vádatok;

Ti, akik csak divatból gyűlöltök, s szerettek,
s a leghangosabb kolomp terel jobbra, balra;
Ti, kik a logikára ugattok, nevettek,
s ellenséget kerestek görcsösen akarva!

Ti lesztek, kik (ha végre) kiléptek az ajtón,
s felfogjátok a VALÓSÁG haláltusáját,
földre rogytok sírástól, döbbenettől sajgón,
s Ti lesztek, kiknek többé hang nem hagyja száját...

... s értetlenül bámuljátok a benyújtott számlát.