Hallod-e a rigót énekelni?
Érzed-e a busz füstös szagát?
Könnyebb -e már hosszú útra kelni,
s meglesni a hajnal fintorát?
Mondd csak: milyen a ligetben futni? 
S versbe ölni azt a bánatot,
amit egykor múlón csillapítni
csak a pult és a borgőz tudott?
Ízlik-e a fagylaltfoltos ostya,amit neked hagyott unokád?
Élvezed, hogy nevetése mossa
ki sem csordult könnyeid nyomát?
S azt, hogy te is újra tudsz kacagni?Újranyílott lelked szirmainyitva tudtak máig is maradni,s kitartottak erőd hídjai? Nem pusztul el minden főnix újra!Képes tűzben élni, édesen,anélkül, hogy mámor-nótát fújnatorz dallammal, bántón, ércesen… Mosolyogj, és ne görbítsd a hátad!Büszke légy, mint harcos ébredő!Tárd a szélnek nagyra bontott szárnyad,irigyelje mind, ki kétkedő!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.