Botor lányom megkérdezte: "Ő is ott lesz?" "Nem hiszem... Vagy tán mégis... Nincsen messze, s ha ma szívem nem viszem, meglehet, hogy mindent vesztek, s Ő csak áll majd - kék kabát... Úgy tud fázni... Hogyha reszket, ölelhetném még tovább..." Meg se vártam, szól-e erre - féltem kissé: lebeszél. Kint…

Úgy volt, hogy még néhány sorban széthordom, hogy létezel, hogy e furcsa, bamba korban hétről-hétre érkezel, s szívből-szívtől kérdezel, áldasz és nem mérgezel. Úgy volt, hogy még lesz egy élet megvitatni önmagunk, s azt, hogy mily nagy az a lélek melyben mi mind bent vagyunk, s nem kell semmit…

Kedves Olvasóim!   Az idei év sem maradhat siker nélkül, legyen az az Érdi Irka decemberi számának címlapja...   ... az (I)GAZSÁG címmel kiírt pályázat arany minősítéssel járó kitüntető értékelése...   ... és az ezzel járó csodaszép díj,  Hangyássy Zsuzsa ecsete alól álmodva:     A…

Első voltam tán, ki sapkát, sálat kapott, s rém sietve becsukta a rongyos naptárt, s elindult a szép hidegbe. Zsong a város. Zajlik még a hétköznap is, ímmel-ámmal, de már öltözik a céda, nem elégszik jégvirággal, neki több kell: fénylő láncok, piros, zöld és arany fodrok. A Fő téren vidám táncok,…

Első megzenésített írásomat eredeti formájában itt találod: Isten-álom

Immár 40., jubileumi évében köszönthetjük a Soproni Füzeteket! Mindamellett, hogy az idei Adventi tárlat megnyitóján a soproni irodalmi élet olyan neveivel, mint Zentai László, Hegyi Ferenc, vagy Ifj. Dr. Sarkady Sándor volt alkalmam kezet szorítani, az a megtiszteltetés is ért, hogy "gyüttment"…

Csak az ég tudja, hogy a szél hova fúj. Csak a szél tudja, van-e föld, hova bújj. Csak a föld tudja, hova tart a világ, leszel-é te virág, csuda sárga virág. Csak az éj tudja, hogy a csönd hova tér. Csak a csönd tudja, van-e szív, hova fér. Csak a szív tudja igazán, mi a bú, hogy a könny-koszorú,…

Hátam az ajtónak döntve ücsörgök, bentről a tévé moraja hív. Tudom, hogy azt mondtam, még egyszer csörgök, de ennyit nem bír már ez a szív. Ahogy a kisgyermek az üres csizmát leli meg Mikulás reggelén, úgy súgom emléked után, hogy "Viszlát!", s eltűnsz a nagyvilág túlfelén. Elhittem megint, hogy…