„Ez az utcánk. Most épp alszik. Az a fűzfa volt a sátram. Amikor az anya bántott pont úgy hajlott földig hátam,ahogyan a fűz megsárgult bús ágai a hold alatt. Nem akart az anya rosszat! Csak a keze… hát... megszaladt...Ezek itten? Porból, nyálból, napsütésből én csináltam. Kiszáradtak, s azt…

Én is futok. Úgy, mint mások. Fülcimpámon sír a dér. Dallamodból villanások, mint megannyi könny kísér. Megállok hát, s megtalállak.Koszos kézbe bújsz vadul.Hangjegyeid körbejárnak,némely szárnyal, más lehull. Ami kínzott, elfelejtem.Mélyebb a te panaszod.Hangod árva, félve sejtem:tán sosem lesz…

Újabb örömhír!   Az Érdi Irka által "Utak és utasok" címmel kiírt pályázaton, Somma című írásom "arany" minősítést ért el! A minősítéssel egy fantasztikus díj, a "Piktor a vízparton" fantázianévvel megrendezett kiállítást is megjárt "Folyóparti hangulat" című festmény is a birtokomba került,…

Karcol a szél ma a Nyúl-szigeten, márkéri a nyakra a sál melegét.Lomha a séta, csak őszi tetem. Kár.Nyomja a sírba a bús remetét. Hívja a lelke a hajnali csendet- ujja ma így ír dallamokat.Reggel a gyermeki múltba merenghet,pergeti szíve a volt-lapokat… Boldogan ül be az iskolapadba,vágyja a szót,…

Mint azt már sokan tudják, 2017.10.24-én részt vettem  a Petőfi Irodalmi múzeum által "Egyszóval...a költészet" címmel meghirdetett pályázat ünnepélyes eredményhirdetésén és díjátadóján.           Az impozáns, lenyűgöző teremben tartott eseményt többek között Nádasdy Ádám nyelvész, költő,…

Rázattak szekéren. Ültem csak fehéren, tűrtem, hogy reményem gyeplővel keményen fecnikké csapkodják, rongy kezek kapkodják. Ringattak hajóban. Azt hittem, valóban úsztatnak a jóban, bíztam a csalóban, pedig csak vízre tolt, s többé már ott se volt.   Volt úgy, hogy repültem.Felhőket…

Nyitnikék - 2017   Újabb pályázat, újabb siker!     A díj:   A díjazott pályamű ITT olvasható.

Egyszer......azt is értem majd, amiket mondasz...Ígérem, hogy jól figyelek Rád,de most még csak szívet-agyat bomlaszt,elkábít és megigéz a szád... Dorgálj......mindenért,  mit megmutattál százszor,s mégis kérlek, hogy vezesd kezem...Ujjaink közt csillaghullás táncolminden másról…

Felriadok. Úgy, mint máskor... Végigsimít kis kezed, s nem félek a folytatástól. Ujjad puha ékezet ráncba rettent homlokomon, fel sem ébredsz, úgy csitít... Álmodj tovább! Ablakomon tűnő párát úgy simít szenvedélyünk szép emléke, hogy még lüktet, nyom a lég. Illatunk a vágyak éke, fűt az izzás nyoma…