- Bob..! Ébren vagy, Bob? Ébren voltam. Nem nagyon volt választásom, Tom olyan finoman próbált belém életet rázogatni, hogy azt szeizmográffal is mérni lehetett volna. - Tom… még sötét van… Valami baj van? – kérdeztem olyan rekedt hangon, hogy magam is meglepődtem rajta. - Tudom… Nincsen, csak…csak…

Gyors mosoly és fáradt "viszlát",elsietett tollvonással.Nem vágyom, csak whiskeyt, tisztát...Búcsúzom egy kézfogással,s készítem a fáradt tüdőtesti hűsre, szabad légre......meglátom a széken ülőt,s valami szól bennem: "Még ne..."Tudja isten, miért fordultekintetem lassan vissza.Torkom száraz,…

Szívesebben üldögélsz már, vagy még úton lennél?Maradt, s volt-e kívánságod, vagy boldogan mentél? A Jóisten akarta, hogy maga mellett lásson.Kíváncsi rá, mit éltél meg ennyi utazáson?Talán egyik legigazabb, tiszta fia voltál.Szekeredről mosoly-színű gazdagságot szórtál. Aggódsz tán, hogy ki vigyáz…

Hallgatom a csöndet, ahogy összepakol lassan,odabiccent még a puha, fátyolszemű éjnek,ahogyan az ébredező, óriási kasbanszárnyaikat pergetik az első bágyadt méhek. Pirkadatkor, mint a gyermek, olyan ez a város.Nyújtózik a Tűztorony is, s letekint a térre:tollászkodnak galambjai, még mindegyik…

Ez nem te vagy. Jól emlékszem:hangod mély és nyugtató.Most csak állunk, könnyre készen,s nem szól szádról semmi szó... Ez nem te vagy. Szemeidbenmindig volt egy félmosoly.Most csak sírunk. Kezeinkbengyűrt emlékek, s füstgomoly... Ez nem te vagy! Szinte félünk...Elnyomja a gyász a zajt.Szíveinkkel…

Lehetek a ház mögött az öreg hársfa lombja,akinek, ha elmondod majd azt, mi szíved nyomja,nem roskad meg, s büszke törzse nem hajlik meg mégse,csak hogy hozzád közel érjen, s minden szavad értse. Lehetek a hátizsákod rég megfáradt púpjafa tövébe lehajítva – véget ért az útja.Tarkód alatt illatodból…

Ennek itt csak annyi lennéképp, amennyi ő nekem.Nem maradna semmi emlék,ő se lopna, én se vennék,nincs se harc, se győzelem. Benne régi tűz kerülgetújraéledt terveket.Nem fél, hogy majd elmerülhet,sebzett őzként elterülhet,vágyja minden versemet. Nála tiszta még a szándék.Szinte gyermek, úgy…

 Enid halk, mesélő hangja egyáltalán nem illett a kiürült istállóhoz. Mintha valaki egy McDonalds-ban kezdene el Poe-verseket szavalni. Idegen volt és kész. Az ő szavai (mondanivalójának komorsága ellenére is) vibráltak az élettől, a szeme úgy törte meg a beszűrődő fényt, hogy színe már nem, csak…