„Ki kéne majd kotorni az ereszt, biztos tömve van. Csak majd vigyázz, a jobb sarkán kerüld el a méheket! A létrát azt megfogom, mert három helyen törve van. Milyen könnyű volt felmenni, leverni a fészkeket, de ma már a kezeim és lábaim se bírnak el... Meddig maradsz? Csak mert megint megsüllyedt a…

"Ne morogj má' annyit lelkem! Szép lyány az a Sári! Nem olyan kis vézna szellem, szebbet se tanálni'! Kőnid' megvan még tavalyrúl? Büdös, mint a kórság... Ki se látsz mán' a sok hajtúl! Mi ebbe' a jóság...? Apád bezzeg olyan fess vót, s olyan szemmel nézett..! Pedig csak egy üvegestót, s oskolát…

Polcaim közt, fönn a falon, lóg egy pici képkeret. Nem egy nagy szám, mégis: ha a hátrahagyott éveket idézgetem egyszer majd a vége-főcím kezdetén, bizonyos, hogy mosoly pattan szájam ráncos szegletén. Volt egy órám ugyanis egy széllel bélelt szép napon, (drága Judith, azt hiszem már ideje…

Eső vág és jég is koppan, fenyegető villám lobban, egyszóval: ma félni jó, de az éhség űzi jobban, s a bokorból izgatottan ki-kinéz a vén rigó. Kisegér szól rá a házból: "Mielőtt még bőrig ázol... Hová indulsz, vén rigó?" "Összefonnyadt már a begyem, az meg ottan, kinn, a gyepen, nézd csak meg! Egy…

Ugyanúgy és ugyanott és ugyanabban voltál - szerelem-szép ragyogás, sose botló lány. Ugyanakkor, ugyanazt és ugyanannyit szóltál - tovapendült rianás, alig-oszló árny. Puha fánkon csücsörítő, pimaszul megcsurrant, lila-cukros kulimáz - csoda illat-láz. Odakozmált feketémből az erő elsurrant,…

Vártalak már. Óvatosan elfekszem és hallgatom: van-e már a levegőben Belőled mit hallanom? Érkeznek-e madaraid szép sorjában, s lesz e dal? Nyílik-e a napvirág, mi minden télit elzavar? Így hasít csak eszembe, hogy milyen ritka pillanat: felnőtt fejjel, fűben fekve nézni felhőbodrokat! Gyermekként…

 Didergő szirmokvirulnak makacs hittelhazug napfényben.

 Rügy után sóhajtrózsaszín márciusunkelkorhadt fája.