Kis időbe került azért, hogy túl legyek Rajtad. Jó, az egy percig sem voltam, ki Utánad kajtat, de az elmúlt két év, bizony elsüppesztett szépen. Leültem, mint por a repedt papírnehezéken, mi még mindig kapaszkodik az asztalom sarkán. Őrzi azt a fél levelet, pedig az már tarkán, okafogyott…

Azt olvastam: „Mosolyodba csomagold be bánatod!” Összeszedtem mindent tehát, mit szerelmed rám hagyott. Celluxom is van, meg ollóm, bele mégsem foghatok: Azt nem írták, mosolymintás papírt hozzá hol kapok... Ó, mennyivel könnyebb volna, ha az idő kerekén, tekerhetnék, s az utolsó tavaszunk…

Csattog az Irsai, fúlt nevetés szalad át a határon. Olvad a hajnali dér, cseppje a tegnapi szép. Dörmög a vén kocsis, érzi a cidrit az ócska batáron. Alszik a szelleme még, vágyja a nap melegét. Vár a leány odabenn, szeme járja a kinti világot. Izgalom űzi elém, kéri a kék ibolyát. Lopva dugom be a…

Hangjából, mint a nyár, megszökött a tónus...Épített romokra,vágyódott lobogva,hatott a bolondra,reám, a konokra,óvóhely volt szíve, szerető patrónus... Megpuhult orcáján több redő, mint pórus.Görnyedve, csoszogva,halványan dohog ma;már nem fut dologra,nem bújik titokba,elszürkült írisszel matató…

„Mit kérsz? Kávét? Gyümölcsteát?” -kérdeztem még pár hete. S most? Félek minden éjszakát... Nem tudom, túléled-e..? Akkor még a tavaszt vártad: „Megmutatom Pestet én! Hiszen szinte nem is láttad, s zöldben szebb is!” Less belém, s lásd, akkor hogy mosolyogtam! Imádtam, hogy tervezel! Képzeletben…

„Ki kéne majd kotorni az ereszt, biztos tömve van. Csak majd vigyázz, a jobb sarkán kerüld el a méheket! A létrát azt megfogom, mert három helyen törve van. Milyen könnyű volt felmenni, leverni a fészkeket, de ma már a kezeim és lábaim se bírnak el... Meddig maradsz? Csak mert megint megsüllyedt a…

"Ne morogj má' annyit lelkem! Szép lyány az a Sári! Nem olyan kis vézna szellem, szebbet se tanálni'! Kőnid' megvan még tavalyrúl? Büdös, mint a kórság... Ki se látsz mán' a sok hajtúl! Mi ebbe' a jóság...? Apád bezzeg olyan fess vót, s olyan szemmel nézett..! Pedig csak egy üvegestót, s oskolát…

Polcaim közt, fönn a falon, lóg egy pici képkeret. Nem egy nagy szám, mégis: ha a hátrahagyott éveket idézgetem egyszer majd a vége-főcím kezdetén, bizonyos, hogy mosoly pattan szájam ráncos szegletén. Volt egy órám ugyanis egy széllel bélelt szép napon, (drága Judith, azt hiszem már ideje…

Eső vág és jég is koppan, fenyegető villám lobban, egyszóval: ma félni jó, de az éhség űzi jobban, s a bokorból izgatottan ki-kinéz a vén rigó. Kisegér szól rá a házból: "Mielőtt még bőrig ázol... Hová indulsz, vén rigó?" "Összefonnyadt már a begyem, az meg ottan, kinn, a gyepen, nézd csak meg! Egy…

Ugyanúgy és ugyanott és ugyanabban voltál - szerelem-szép ragyogás, sose botló lány. Ugyanakkor, ugyanazt és ugyanannyit szóltál - tovapendült rianás, alig-oszló árny. Puha fánkon csücsörítő, pimaszul megcsurrant, lila-cukros kulimáz - csoda illat-láz. Odakozmált feketémből az erő elsurrant,…