Van az a nap, amelynek már a reggelén eldől, hogy semmi nem fog összejönni. A kávézacc melléugrik a kukának, a bútorok sarkai mágnesként vonzzák a csípőt/térdet/kislábujjat, a gomb leszakad, a kulcs beletörik, a pénztárca otthon marad… Egyszóval… Nem érdemes nekiindulni a világnak. Be kell zárni az…

Engedd, Uram!..Nem emlékszem, hogy valaha kimondtam e szókat...Lehetek-e egyáltalán, aki Hozzád szólhat?Templomba csak augusztusi hőség kínja űzött,s nagy ritkán a kíváncsiság. Tetszett, ahogy fűzödpapok száján, cirkalmasan, s konokul igéid,s tömjénszaggal borítod be egyházad bibéit,hadd ragadjon…

Foszló füst, félhomály, vércsepp a szám szélén... Ezer széttört szép... Könny a fegyver csövén, két térdre omló lét... Hogyan harcolnék..? Zokogó magamért..? ... ha az, ami volt ma halomra dőlt? Ha nem ugyanúgy hív már a zöld? Ha remeg a Föld, mikor embert lát? Rajz a bunker…

Ebéd szagú városunkat hátunk mögött hagyva, becsaptuk a dolgos hetet egy fél vasárnapra. Hónom alatt két szerelmes, pillangónyi élet... Tíz éve is van, hogy együtt kerestük a rétet. Aprók voltak még, de lábuk nyűhetetlen izmát, követni se bírtam. Volt hogy két pár sáros csizmát láttam…

Dylan D. TidesNyarunkOlajosan izzó sínszag a nyár most,nyögve síró pórusaink öntik el a várost.Kezed is csak néha kúszik kezembe,kellemetlen a közelség. Más jut az eszembe.Valaki, egy régi, illatos nyárból,néhány régi fénykép, egy kis balatoni mámor,amikor a hőség olaj volt a tűzre,s félmosollyal…

Színes-szárnyas álmot láttam:mosolyogva égbe szálltam.Lóghat rongyunk cafatokban,lehet minden darabokban;leköphetnek reggel, este,sárban morzsákat keresve;alhatunk bár töltés mellett,ahol csak a hit ölel meg;alázzuk bár földig magunk,lesz egy végső, csodás dalunk:Így megyünk a csillagokba!Mindent,…

- ott állokaz azóta felgyűltrengeteg emlék miattmár teljesen felismerhetetlenre mosódottgyerekarc között,kántálom, hogy"öltozzetekújruhaba anyáknapjahajnalára",miközben a szokásos, tavaszikörfertőzések egyike miattfolyik a taknyom;szorongatom amegkínzott,inkább letört,napon hagyott,fonnyadtra…

"Igen tisztelt eszküdtek, itt tévedész lessz, kérem...Ahogy aszt már kifejtette hírnevesz ügyvédem,szemmiféle bűntény ténye nem áll itt fenn! Tényleg!Öt perc alatt elmeszélem, hogy történt a lényeg.Szó szem eszett támadásszról! Feküdtem a fűben(egy kisz mongúsz részeszített finom…

Az utolsó ima akkor hullt a földre,amikor a templom találattól dőlt le.Száz pár összekulcsolt, reménykedő kézbőlegy sem maradt épen, s többé már nem néz fölsenki sem a falu háborgó egére,s nem emlékszik senki az Isten nevére.Az utolsó ima nem volt már valódi.Már csak kötelesség, csak hagyták…