Egész télen,
hóban, szélben
(megmondhatja,  aki látott)
utcát hágtam,
pusztát jártam,
hogy találjak egy virágot...

Loptam, vettem,
nevelgettem ,
mégse volt az egy se méltó
szép kezedhez,
hű szemedhez,
nem volt egy se még elég jó...

Egy túl csinos,
egy túl piros,
egynek nem leltem illatát,
egyet dobtam,
s fintorogtam,
bűzlött, mint egy vén bőrkabát...

Végül ültem,
búba hűlten,
s eszembe vág kis ablakunk
téli bája:
jégvirágja,
megoldódott minden bajunk!

"Szeress nyomban,
s ne less! "- mondtam,
úgy kísértem karcsú lépted,
Meghatódtál,
szót se szóltál,
cserébe csak számat kérted...

... s úgy csókoltál , ma is éget.
Jégvirágom,  neked véged...
Ilyen lánytól,
ilyen lángtól
elolvad a tél is véled...

Október elején, a Raszter kiadó e-mailjéből már kiderült: A nagymúltú, tizentöt éve megjelenő "Szárnypróbálgatók" antológiasorozat 2017-es kiadványában én is helyet kaptam. A kezdeményezésről kicsit részletesebben az alábbi linken érhető el egy hosszabb riport az M5 jóvoltából:

http://www.mediaklikk.hu/video/esti-kerdes-2017-01-30-i-adas/

December végén újabb üzenet érkezett...

Amikor legnagyobb sajnálatomat kifejezve, időhiány miatt vissza kellett utasítanom a meghívást, maga Góg János, Juhász Gyula-díjas költő írta meg nekem, hogy szomorúan veszi ezt tudomásul, hisz helyezett lettem a pályázaton...

Arról viszont egészen a múlt hétig nem volt semmilyen információm, hogy pontosan milyen eredményt is értem el. Aztán kaptam egy csomagot...

Ezúton szeretném tolmácsolni legnagyobb hálám az elképesztően nívós zsűri felé, első keménykötésben történő publikálásom nem is lehetett volna emlékezetesebb!

A kabátom gallérján ücsörög az illatod.

Hagyom, hogy hozzám bújjon, megsimítsa az arcom, belekapaszkodjon a tarkómba, magához húzzon, csókot ígérve játsszon az ajkaimmal, hogy az utolsó pillanatban kacéran meghátráljon. Ugyanúgy remeg a beteljesülésért, mint én, tudja, hogy már rég elvesztette a még el sem kezdett harcot, de a vágy kicsit mindig meghal, ha átlépjük a vonalat, hát húzza még…

Egy fülcimpának dobott picike sóhaj dönt végül. Leolvad a meleg, illatos bársonnyal borított nyakra, végig ömlik rajta, mint egy odahajított selyemkendő, hogy a kulcscsont csókra termett árkában meggyűlve megálljon, s folytatásért kiáltson.

Elveszünk.

Aztán szét kell tépni a csókot. Fáj, hogy megszakad a szédülés, de azonnal új hullámban bomlik a boldogság, mikor érzem, hogy visszavágysz kábulatba, csillogó szád kéri, kutatja és elveszi, ami neki jár, újra és újra követeli, hogy teremtsük meg a végtelent…

A kabátom gallérján ücsörög az illatod.

Hogy mit adott nekem 2016 az irodalomban? Ha az idei évem is hasonló lesz, nem fogok panaszkodni...

Íme, egy kis összefoglalás... 

"Jószomszédság" - Csuka Zoltán emlékpályázat, III. hely, 2016.

"Feltöltött pillanatok" - irodalmi antológia, 2016. - nyomtatott megjelenés.

"Remény" - irodalmi antológia, 2016.- nyomtatott megjelenés.

"Erő a változásért" csoport vers-, és prózaíró pályázata - III. hely, 2016.

Petőfi Live: "Tisztelegj a hősök előtt" dalszövegíró pályázat - top 10, 2016.

Érdi Irka "Gyöngy és göröngy" pályázat - I. hely, 2016.

AH magazin, Íróverseny - I.hely, 2016.

Holnap Magazin, "Tollforgató" pályázat - I.hely, 2016 október.

Érdi Irka decemberi száma - címlap 2016.

Soproni Füzetek 2016 - nyomtatott megjelenés, 5 oldal.

Ember mesék antológia - nyomtatott megjelenés, 10 oldal, 2016.

Ha egy anya szíve szűnik meg dobogni,
megáll az egész Föld egy bús pillanatra,
és többé nem fog már ugyanúgy forogni,
jut majd egy könnycseppje minden pirkadatra...

Karácsonykor eztán szívünk melegével
megkeresünk,  s lágyan megsimítunk téged,
s füleidbe súgjuk mély szeretetével:
"Vigyázunk egymásra,  ahogy mindig kérted!“