Apa furcsa. Sürög-forog.
Lesújtva néz: "El kell adni..."
Fejet vakar, halkan morog:
"Én ma meg fogok szakadni..."

Nekem csak egy halvány "Szia",
fejcsóválva mond furákat,
s azt ígéri, megőrzi a
Pókemberes matricákat,
de most bizony menniük kell,
virág lesz, meg póni-féle,
s az is kérdés, mennyi trükkel
kenhet rózsaszínt a kékre…

"Ráért volna a fal bőven...
Cowboy kalap, sheriff jelvény
mintája a lepedőben,
kicsi, vagány farmermellény,
hozzá rojtos baseball sapka,
nézd meg, fiam, a sarokban
kiröhög a focilabda..."
Nem értem, miért van gondban,
s miért az a mosoly mégis?
Öcsi ezt majd mind szereti,
hisz megvesznék értük én is…

Nézz csak oda! Hogy teheti?!

Elrakja a szép huzatot!

Pedig tele van dínókkal,

mennyi boltot átkutatott,

s mi lesz most a nagy plüsspókkal?

„Apa, most már beszélj kérlek!

Ne adj szoknyát a teknősre!

Megőrültél? Mért’ cseréled

le a szobát hercegnősre?!”

Megtorpan, s egy nagyot kacag,

„Nem hallottad mamikától?

Nem megtréfált a kis maszat?

Nem kell ez a csomó vacak!

Hanna lett a Lacikából!”

Ezt írtam egy furcsa nyáron:
"Szívemet ma kulcsra zárom,
mert megőrült már egészen,
képzelődik tettre készen:
Angyalt látott rám nevetni!
Nem átallott megremegni,
mint egy buta, égő kamasz...
Nyár vége van... Ez nem tavasz... "

Aztán jött az ősz,  a tollam
fuldoklott csak csókba forrtan:
"Villanás ez, kristály-háló,
ökörnyálként messze szálló!
Nem nekem szól arcod pírja,
sorsunk nem egy penna írja,
nem osztanak csodát nekem...
Vagy ha mégis... Elvehetem..?"

Pokol jött a téli dérrel.
Szárnyad beborítva vérrel.
Nem írtam, csak bénán ültem,
tán már nem is menekültem...
Űztelek,  mert Minden lettél,
s habár sírástól remegtél,
s szabad út volt - nem szaladtál..
Betakartál,  s itt maradtál...

Nem hittem a tavaszt,  s mára
mégis rám hullt napsugára...
Szokatlan még,  bánt is a fény,
És a jég még mindig kemény,
de a jöttöd már nem remény,
való vagy,  nem álom-regény,
s újra égni, s írni vágyom:
"Ezt írtam egy furcsa nyáron:... "

Az Érdi Irka és a Poly-Art jóvoltából márciusban megrendezésre került első bemutatkozó estem, melyen egy fantasztikus ifjú tehetséggel, Pálfy Nándorral osztozhattam:

A Szepes Gyula Művelődési Központban több meglepetés is várt bennünket.

A székeken kis cetlik fogadták a meghívottakat, rajtuk az írásainkkal:

A helyszínen az Érd TV munkatársai vártak egy rövid interjúra. A teljes riport itt érhető el

Az a megtiszteltetés ért, hogy velem Somfai István, a Poly-Art elnöke beszélgetett:

 Több írásomat hallhattam (életemben először) nagyszerű előadók tolmácsolásában, de egy versemet én is felolvashattam:

A legnagyobb meglepetés azonban a végén várt, Isten-álom című versem, Szigeti Eszter jóvoltából ilyen formában került a közönség elé.

Ezúton is szeretném megköszönni Daróci Lajosnénak, minden szervezőnek, a kíváncsi nézőknek, hallgatóknak, hogy megélhettem ezt a megható, csodálatos estét, hogy ilyen őszinte, nyílt érdeklődéssel és szeretettel fordultak felém!