Aki fejét írni adta, ellenségét meg is lelte. A lüktető, vádló kurzor, vagy az üres papír lelke sosem ismer kíméletet. Tépked, kínoz, míg meg nem fúlsz, vagy míg el nem kap a sodrás, és boldogan bele nem hullsz. Ami ennél jobban gyötör, már csak az, ha van mit írnod, és ömlene szakadatlan,…

Julcsiga és Karcsiga a kertben lófrált kedden. Nem volt az ügy veszélytelen, tudták mind a ketten, mert a Gazda bármely percben csizmát húzhat éppen, s röptette már keresztül a szomszéd kerítésen mindkettejüket egy nyáron, nem árt ezt is tudni... (Karcsigának három hét volt akkor visszajutni...).…

Legrégebbi emlékemben füzér sem volt fenn a fán. Csipeszes kis gyertyatartók kapaszkodtak. Nagymamám ötezerszer átragasztott dobozában laktak ők. Mindegyiken viaszcsepp, mi évről évre egyre nőtt. Anyám fáján már egy hosszú, kúpos-színes szörnyeteg tekeredett (de legalább nem gyújtott fel…

Éjjelilámpa virága zenél be a kisszoba ajtón (nincsen üveg már, rongy fedi félig a gitt-maradékot), Elbogarászva, de óvatosan teszi helyre a salgón ócska kalapját. Szíve dörömböl, a kis haladékot várja. Homályba zavarja be végül a hit pici fényét. Úgyse remél már. Közben a lány (puha, tétova…

Nos, Judithom, helyzet az, hogy mattot kaptam Tőled... Nem tudom, hogy mily galádság csalta ki Belőled éppen ezt a kusza-színes, elképesztő képet, de nem tudok erről írni se csúnyát, se szépet... Igazából azt sem tudom, mi is lehet rajta. Első blikkre középkori, kis képeslap-fajta, vagy valami…

"Találtam a garázsban egy képet, amin Te meg én elmélyülten beszélgetünk. Barátságunk elején kattinthatta Anya rólunk (Erre szinte éhezett. Amiről Ő nem lőtt képet, szerinte nem létezett...). Szőke voltál még. A szíved napból kinyert ragyogás. Véleményem szerint tán a legjóképűbb óvodás, s legjobb…

"Drága Julcsám! Forgasd gyakran! Pontosan mérj, bármihez nyúlsz, s csakis szívből főzz!                                          Lábatlan, '82, márczius 20." Pinceszekrény mélyén leltem. Por ült rajt' mint minden máson, de én mégis megismertem. "Jer' csak ide, kis Tamásom! Emlékszel még nagyanyóra?…

Ki tudja már, hogy hányadik táncunk, bolondos perc csak minden év. Fogadkozunk, de ugyanúgy játszunk, mit nekünk rang, vagy színes név! Az elején oly kíváncsi voltam, kértem, hogy dobd a maskarát! Otthagytál szótlan, térden a porban, s vártam az újabb maszkabált. Később aztán már óvatos lettem,…

„- Várjon, kedves! Csak egy percre! Segítsen már énnekem... Azt a bimbót, ha lenyesné... Oly halovány, vértelen, de itt fönn még akad tápszer, vízbe' tán még kivirul, S olyan lesz, mint testvérei, szívpirosra bepirul.” - s nyújtotta a metszőollót a főkötős nénike ablakából kihajolva. „- Ott nőtt ki,…

Azt mondták, hogy ne írjam meg. Emésszen csak a homály. Ne is adjak esélyt rá, hogy összevissza hadoválj, bocsánatért esedezz, vagy mentegesd, mit nem lehet. Rohadj el a bűnöd mellett, mígnem végleg eltemet. Testvérbátyád elhantoltuk. Közben láttad volna Őt... Nem volt többé Anya, s más sem. Azt az…