Találkozás
Gyors mosoly és fáradt "viszlát",elsietett tollvonással.Nem vágyom, csak whiskeyt, tisztát...Búcsúzom egy kézfogással,s készítem a fáradt tüdőtesti hűsre, szabad légre......meglátom a széken ülőt,s valami szól bennem: "Még ne..."Tudja isten, miért fordultekintetem lassan vissza.Torkom száraz, gyomrom kordul,valami itt mégse tiszta,valami, mint színes emlék,meglebben a szívem alján...Ki ő? Tán egy régi vendég..?Lopva nézem. Arca baljánoly ismerős szeplő-sziget......és hirtelen mindent értek..."Add vissza! Az nem a tied!ha anyáék hazaértekmegmondalak, s ki fogsz kapni!"- húsz év mélyről szól a hangom."Nekem fogod tényleg adni?Játsszunk vele kint, a gangon!"Már nem kérdés, hozzálépek,nem sírnék, de rajta látom,nem csak bennem nyíltak képek...Gyermekkori jóbarátomszemében is ragyog minden,nem felejtett. Ölelésemúlton túlról, jövőn innen,nem idegen nekem mégse,s habár egykor szétszaladtunk,s eltűntek a szép tavaszok......egymásnak mi megmaradtunkharmincéves kiskamaszok...
Távolabb a jegenyefák égre nyúló lombjátremegteti meg a pletykás, hangos csőrű népség,szünet nélkül fecsegik az elmúlt napok gondját,s dallam lesz a paláverből, mosolyhangú szépség. Megrezzenek, amikor a vonat kürtje hallik,más volt ez a hajnal, hiszen hozzám bújtál végre.Egész közel, s néztem, ahogy ajkad íve hajlik,s olyan volt egy pillanatra, mintha számhoz érne...
Lorához és a gyerekekhez. – Erről a pillangóról jutott most eszembe – mutatott a kerítés szélén szárnyait tornáztató narancssárga tüneményre. - Amikor megkérdezte, hogy miért hoztam létre az alapítványt, meséltem neki a férjemről, és arról, hogy hogyan szalasztottam el az egyetlen esélyemet a boldogságra. Ő pedig erre a legnagyobb nyugalommal mondta: "Nem szalasztottál te el semmit, meglásd. A boldogság újra rád talál, elbújni sem tudsz előle, de az is lehet, hogy te botlasz majd bele egy sarkon a városban, egy bevásárlóközpontban, vagy a metrón. Akárhogyan is, de egymásra találtok. Egy a lényeg: Ha megtalálod, nagyon vigyázz rá... Olyan, mint a pillangó. Úgy őrizd, hogy ne tudjon elrepülni, de csak annyira szorítsd a markodba, hogy a hímport tönkre ne tedd a szárnyain, különben eltűnik a körülötte lévő ragyogás, eltűnik minden élet." Szomorúan néztem Enidre. - Nekem Lilly azt mondta, hogy egy másik életben fog várni, majd egyedül hagyott ebben. A boldogságot pedig elvitte magával. Enid belém karolt és mélyet szippantott az eső utáni friss, részegítő levegőből. - Messze még a vége, Robert… Nagyon messze…
